Szerencs. A borsodi kisváros híres a csokiról, jó borairól, na és a Hooligansről.

Napjaink egyik legnépszerűbb rockzenekarából hárman is itt születtek, ezen a településen. Kiss Endi, Ördög Csipa és Tóth Tibi a hetvenes években az itteni iskolában legfeljebb csak álmodoztak arról, hogy egyszer híres zenészek lesznek. Az iskolát akkor még Hunyadinak hívták, a srácok feltevése szerint az előtte álló szobor miatt. Most döbbentek csak rá, hogy ez a szobor egyáltalán nem a törökverő hadvezért ábrázolja.

- Itt állunk értetlenül, hogy nem is Hunyadi van a Hunyadi Általános Iskola előtt, hanem egy katona, madárral a fején, virággal a kezében. Ja, az egy puska, puskával a kezében – döbben meg Tóth Tibi.

Szerettek a srácok iskolába járni, de még jobban szerettek mellé. Mert bár akkor még egész jó tanulónak számítottak, huligán nevükre azért rászolgáltak.

- Én annyira rossz voltam, hogy szegény anyukámat sajnálom azóta is, mert én idáig eljöttem a kiskapuig, és itt meggondoltam magam, hogy nekem nincs kedvem iskolába menni. Inkább lementem a szemben lévő várkertbe, és ott mulattam felesleges óráimat - meséli Endi.

A szerencsi várkert igazi kulturális központ, a városban itt rendezik a legnagyobb szabadtéri eseményeket. Tibiék itt, a lőréseken keresztül lesték meg akkori kedvenc zenekaraikat, és ők maguk is itt adták első koncertjeiket akkori, Ramszesz nevű együttesükkel. A csapat amorózójának, Csipának természetesen nem csak zenei emlékei vannak a romantikus parkocskáról.

- Szerencsére mindenféle nagyképűség nélkül mondhatom, hogy akkor sem voltak hiányok, tehát nem szenvedtem hiányosságot az ilyen nőügyekben, na jó, lányügyekben. Képzelheted, mikor bekerültem a nagyhírű Ramszesz együttesbe, hát akkor meg végképp nem. Tehát így van, nekem is itt teltek a legkellemesebb óráim, meg tudom mutatni pontosan azt a bokrot, ahol elveszítette egy lány a szüzességét. Tehát az a bokor, az nagyon emlékezetes a számomra. Meg van egy pad, ami szintén emlékezetes.

Kiss Endinek egész más szempontból emlékezetes a várkert, neki itt törés következett be az életében.

- Ott van egy fűzfa, amiről gyerekkoromban leestem, és eltört a kezem, és amikor lezuhantam róla, odajött hozzám egy karatés fickó, megfogta a kezem, és megmozgatta. “Kutya bajod, semmi baj nincs”, mondta. Kiderült, hogy akkor törte el igazából a kezemet, először még csak zúzódásom volt – mondja.

Norbi, az együttes legfiatalabb tagja ugyan nem Szerencsen született, emléke azonban már neki is van a várkertről.

- Amikor Szerencsen voltam először, volt egy elvakult szerencsi rajongó, onnan úszott ki, emlékszem. És én itt sétáltam a parton, akkor itt árusok voltak, végig. Fémszíveket árultak, és onnan úszott ki a csaj, és képzeljétek el, megvette nekem a szívet.

Nem szerencsi az, aki nem dolgozott a cukor-, illetve a csokigyárban. Természetesen Endiék is megkóstolták, milyen édes a munka, hát, nekik annyira azért nem ízlett.

- Mindig egy külső ember tudja a legjobban, hogy a Csipának női munkahelye volt. Azért volt fehérruhás, ilyen fehér köpenyes, tényleg kakaóvajat kevert. Viszont Tibi nagyon büszke volt rá, hogy izmos volt attól, hogy kakaóporokat vitt a hátán.

A Kossuth Lajos utca ma is azt a csendes kis szerencsi lakótelepi hangulatot árasztja, mint húsz évvel ezelőtt. Ma azonban már csak Csipa családja él itt, ebben a házban, Endi felköltöztette szeretteit Budapestre.

- Ez az a ház, melyben nevelkedtünk. Én és Endi barátom. Én ott laktam egyébként, ahol ki van az a két gyönyörű ablak nyitva, ott laktam fönt, Endi pedig itt, a földszinten, csak a másik oldalon.

Még egy valaki lakott itt, és mind a mai napig itt is él: a fiúk egykori általános iskolai igazgatója.

- Mit mondjak, velük probléma iskolában soha nem volt, magatartási, meg más probléma, tanulással kapcsolatban sem. A kis Ördög, vagy hogy is nevezik mostan ugye, nagyszerű gyerek lett belőle, hál’ istennek. Mindig nézzük a televízióban, mikor láthatjuk – mondja az igazgató úr.

Tóth Tibi néhány utcával odébb lakott, szülőházában azonban már nem rokonok élnek. Édesapja vele él Budapesten, ezt a házat pedig eladták.

- Nekem ez a legnagyobb szívfájdalmam, ez a ház. Ezt nagyon szerettem, ezt a kis házat, itt mindig, mikor hazajövünk, itt mindig el kell, hogy menjek, hogy megnézzem – árulja el Tibi.

Hiába költöztek el ugyan a fiúk Borsodból, gyökereiket nem felejtették el. Nekik ugyanis nem csak a csokoládé miatt édes otthon Szerencs.